Bakfitty

Публикувана в Hungary - Социална и забавна - 14 Feb 2020 06:22 - 7

Sziasztok!

Február 14-e, olyan mint bármely más nap. Ha hétköznap, akkor dolgozunk, ha hétvége, akkor a szerencsés kivételek pihenhetnek. Persze tehetnének mást is, mondjuk ünnepelhetnének. Ne, nehogy valaki azt mondja, hogy Valentin napot! Megüt a guta, amikor meghallom ezt! Ki volt az az elvetemült, aki külföldre ment ünnepet találni erre a napra? Véletlen, vagy szándékosan kerestek ’fedő ünnepet’? Hazánkban sosem látott, idegen cicomát honosítottak erre a napra. A hazugságban nevelkedett nép meg ráharapott. Szivecskék, táblácskák, virágocskák hirdetik mások ünnepét és nekünk örülni kellene neki?
Van nekünk, magyaroknak mit éltessünk e nevezetes napon. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr 1932. december 30-án kelt legfelsőbb elhatározásával február 14-ét csendőrnappá, csendőr ünneppé nyilvánította Magyarországon. Emlékezve arra a történelmi eseményre, amikor az uralkodó aláírásával szentesítette az országgyűlésben megszavazott törvényt (1881. évi III. törvény) a magyar királyi csendőrség (és a m. kir. rendőrség) felállításáról. A Csendőrnap 1933-tól 1945-ig nem csupán a magyar királyi csendőrség megérdemelt dicsérete volt. Ez a nap emlékeztette a magyarságot a csendőrség, gyakran ember feletti teljesítményeire békében és a háborúban egyaránt. Emlékeztetett a közbiztonsági szolgálat minden örömére és nehézségeire. Emlékeztette a magyar csendőrt, emlékeztette a magyar vidék népét, minden becsületes magyart a törvénytiszteletre, a becsületességre és a haza iránti kötelességekre!

A Magyar Királyi Csendőrség feladata Magyarország vidéki területein a közbiztonság fenntartása, a törvények betartásának és a közrendnek a biztosítása volt, megalapításától, 1881-től, a II. világháború végén bekövetkezett feloszlatásáig, 1945-ig.

A Magyar Királyi Csendőrség mindössze 11,000 tagból állott, amely a II. világháború alatt duplájára növekedett, hogy a visszafoglalt területeken is el tudja látni a feladatait és hogy támogatást tudjon nyújtani a frontokon nagy veszteségeket szenvedett Honvédségnek is. Munkájukat békeidőben is és a háborúban is jelszavukhoz méltóan, „Híven, becsülettel, vitézül” végezték.

Eleinte a csendőröket a honvédek közül toborozták, szigorú válogatással. Csak azok a honvédek léphettek át a Csendőrségbe, akiknek kiváló szolgálati hátterük volt. A Csendőrség keretén belül további kiképzésben részesültek és csupán a kötelező próbaidő leteltével, valamint egy sikeresen letett írásbeli vizsga után váltak véglegesen csendőrré. A tiszteket a Ludovika Akadémián, majd végzésük után a Csendőrtiszti Tanfolyamon képezték ki, amelynek sikeres elvégzése után hadnagyként avatták fel őket. Kb. 40%-uknak jogi doktori diplomája is volt.

A Csendőrség kis őrsökre oszolva látta el a vidékeken a feladatát. Egy-egy őrs 5-15 csendőrből állott egy tiszthelyettes őrsparancsnok vezetése alatt. A csendőrök végeztek minden bűnügyi felderítést és kivizsgálást, mégpedig igen hatékonyan: nyomozásuk az estek több mint 90 %-ában sikerrel járt. A tisztek kiképeztek, adminisztrációs feladatokat végeztek, az őrsök munkáját felügyelték és felelősek voltak minden szempontból a csendőreikért.
A csendőrök legfeltűnőbb megkülönböztető jele a kakastollas kalap volt. A nagy kakastoll a fekete csendőrkalap baloldalára volt erősítve. Egyenruhájuk egyébként hasonlított a honvédek egyenruhájához. A kakastoll annyira jellemzője volt a csendőröknek, hogy sokszor ”kakastollasoknak” hívták őket.A magyar kommunista rendszer a II. világháború végeztével hatalomátvételi célból, politikai okok miatt feloszlatta a Csendőrséget. A Csendőrség egész testületét háborús bűnösnek nyilvánította, és ebből következően minden egyes jelen vagy múltbeli csendőrt üldözött. Az otthonmaradt csendőrök zömét bebörtönözték, sokakat az AVO-sok megkínoztak és kivégeztek. A csendőrségre vonatkozó írott anyagot megsemmisítették vagy elzárták, hogy rágalmazási hadjárattal a csendőrséget erkölcsileg is megsemmíthessék. Az 1989-es rendszerváltozást követően a csendőrséget kollektívan eltörlő rendeletet alkotmámyellenesnek ítélték ugyan és elismerték a csendőrség jelentős szét a magyar rend fenntartásban, de a kommunista fél évszázados és még ma is tartó propaganda eredményeképpen a csendőr névnek még most is negatív kicsengése van.Az előretörő Vörös Hadsereg és az új kommunista magyar kormány üldözése elől sok csendőr Nyugatra kényszerült. Átmenetileg a Szövetséges Hatalmak táboraiban nyertek elhelyezést, amíg egy befogadó országba emigrálhattak. Ebben az időszakban alapította meg Jegenyés Pál, csendőr főtörzsőrmester és egykori örsparancsnok hetedmagával a Magyar Csendőr Bajtársi Asztaltársaságot az ausztriai Grazban, 1947. június 21-én. Hivatalos kiadványuk, a Bajtársi Levél, 1948-ban került először kiadásra. Egy évvel később nevüket Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösségre változtatták (MKCsBK). Fő céljuk eleinte az otthon maradt, üldözött és nyugdíjuktól megfosztott csendőrök és családjaik támogatása, illetve a külföldre-szakadtak új otthonra találásában nyújtott segítségadás volt. Ezen túl céljuk a mai napig a világ minden tájára szétszórt csendőrök, csendőrleszármazottak és csendőrbarátok közötti kapcsolat fenntartása és a csendőrség jó hírnevének visszaállítása. Ez utóbbi érdekében támogatják a csendőrség történelmi múltjának kutatását, a történelmi igazságok feltárását és közzétételét, a töredékesen fennmaradt dokumentumok, szakirodalom és szépirodalom felkutatását és az utókor számára való átmentését. A csendőrök lú kihalásával az MKCsBK tagságának zömét ma már csendőr leszármazottak, tiszteletbeli csendőrök és oly egyének képezik, akik az MKCsBK céljait magukénak tekintik. A Bajtársi Levél szét idővel a negyedévenkénti Körlevelek és a Honlap vették át.