Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra.
Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy
idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:
- Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom,
kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az
embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad,
miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy
ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy
nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és
megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem,
italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és
mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne
felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga
felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.
A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.