Amama totál összezavarodott a legújabb hírektől.– Én már azt hittem, Tegyula, hogy az uniós dolog el van intézve, és mire megépül a pesti gyorsvasút, már mi
is tagok leszünk, mint a szegedi Mariska nénémék. Akiknek olyan jól
megy, hogy hol Bécsbe, hol meg Münchenbe utazgatnak a Kálmán Imre
expresszel, mert a fiuk németben dolgozik, a lányuk meg fodrásznő a
Mariahilferen, és nagyon szépen keres. De most úgy hallom, hogy ezek
meggondolták magukat, és nem is az unióba akarnak belépni.
– Honnan veszed ezt a szamárságot, Tematild, hogy a belgrádi kormány lemond az uniós csatlakozásról, amikor
mást se hallasz tőlük, minthogy minden vágyuk az európai felzárkózás?
Meg hogy a nyugati társadalom a példaképük?
– Te csak ne legyél ennyire biztos ebben, Tegyula. Lehet, hogy eddig így volt, de most változott a helyzet.
Nyíltan kimondták, hogy Szerbia jövője Keleten van. Benne volt az
újságban, saját szememmel láttam. Ezt beszélte meg a Sejsej vajda az
orosz Rogozinnal.
– Az megint más, Tematild, Tudod jól, hogy egyelőre nem a vajda a tótumfaktum az országban, hanem a Vucsics.
Az orosz miniszterelnök-helyettes pedig csak udvariági látogatást
tett a radi vezetőnél. Hogy ők mire áhítoznak, az nem sokat számít. A
vajda egykori tanítványa pedig elkötelezetten unióbarát.
– Hát ez az! De ki tudja, hogy nem gondolja-e meg magát, ha a volt tanítómestere azt tanácsolja neki, hogy
inkább forduljon Kelet felé? A Rogozin úgyis meg akarta győzni, láttam,
hogy szép ajándékot is hozott neki Moszkvából. Csak azt nem tudtam
kivenni, hogy szamovár vagy matrjóska baba volt a dobozban?
– Se nem szamovár, se nem matrjóska baba, Tematild – világosítá fel őt atata. – Hanem egy
orosz rakétakilövő makettjét hozta ajándékba a szerbeknek. Hogy ilyet
vegyenek tőlük, és akkor nem lesz gondjuk, ha a NATO-tag horvátok
megtámadják őket.
– Hát elég felháborító volt már az is, hogy Putyin küldötte felkereste a hágai vádlott Sejsej vajdát – füstölge
a Zacsek. – Mit akarnak a ruszkik eme eszement háborús bűnössel? Arra
számítanak, hogy megint hatalomra kerülhet? Az meg egyenesen botrányos,
hogy el akarják sózni a méregdrága rakétáikat. Ha ez nem egy piszkos
nagyhatalmi játék, akkor engem ne hívjanak Zacseknak.
– Jól van, zomzéd, ezentúl Zacsekovicsnak fogom hívni – válaszola atata. - Ha már ekkora
Kelet-szakértővé lépett elő. Nem mintha védeni akarnám a ruszkikat, de
én úgy látom, hogy ők csak igyekeznek kihasználni az alkalmat. Látják,
hogy a Balkánon megint éledezik a háborús virtus, és ebből hasznot
húzhatnak.
– Engem csak az aggaszt, hogy nálunk is molesztálják majd a nőket, mint Kölnben.
– Ki molesztál majd titeket, Tematild? – csodálkoza atata.
– Azt nem tudom, de a Rogozin megjósolta, hogy ha továbbra is az uniót akarjuk, akkor itt is az történik, mint Kölnben.
Az orosz rakétasiló körül tesznek-vesznek a katonák, egyszer csak a Szergej közlegény beleejt egy kalapácsot.
Puff! Nagy sistergés hallatszik, majd kirepül a rakéta!
– Ki volt az az állat, aki elindította a rakétát?! – üvölti a parancsnok.
Nagy csend.
– Még egyszer kérdem: ki volt az?
– Én – jelentkezik szerényen Szergej.
– Na, azért mondom! Mert szarok én Hollandiára, de a kalapáccsal el fogsz számolni!
De ez mind semmi, mert hamarosan választásokban lesz részünk! Méghozzá három félében egyszerre. Úgyhogy
mindenki kedvére kikarikázhatja magát.
– Nem értem, Tegyula, hogy hogy nem voltak rendfenntartók azon a mérkőzésen?
– Melyik mérkőzésen, Tematild?
– Hát a vízilabda-bajnokság megnyitóján. Azért mégiscsak neveletlenség, hogy egyesek fogják magukat, és csak
úgy, felelőtlenül kifütyülik a Vucsicsot! És akkor csodálkoznak, ha
kiírja a rendkívüli választásokat.
– Mi köze a szurkolóknak a választásokhoz, Tematild? Amikor ott se volt a miniszterelnök.
– Az igaz, de mindenki hallotta a füttyögést, amikor bemondták az ő meg a Tómó nevét. Füttyögtek, mintha
nem tudnák, hogy milyen érzékeny lélek. Ezzel vérig sértették, ezért
most a választásokon meg akarja mutatni, hogy igenis őt imádják a
legtöbben.
– Én meg azt mondom, hogy ehhez a mi politikai helyzetünknek a megértéséhez nem elemzőkre, hanem
pszichológusokra lenne szükség – jegyzé meg a Zacsek. – Mert én még nem
hallottam, hogy bárhol is azért írták volna ki a rendkívüli
választásokat, mert valaki kifütyülte a kormányfőt.
Jaés a Vucsics vidékre utazik, ahol felavat egy újonnan épült bolondok házát. A magas rangú vendég
érkezésére a főorvos mindenkit kivezényel a kapuhoz, díszsorfalat
alkotnak.
A vendég megérkezik, kezet fog a főorvossal, majd elvonul a díszsorfal előtt. Azok pedig kórusban kiáltják:
– ISTEN HOZTA MINISZTERELNÖK ÚR!
A vendég méltatlankodva kérdezi:
– Na de miért csak minden második ember köszöntött?
– Azért, mert csak minden második bolond, a többi ápoló.