Egyik délután egy kisgyerekes anyukának el kellett mennie otthonról, és a férje vigyázott a lurkóra.
A kétéves kislány nemrég kapott a nagynénjétől egy kis teáskészletet, azzal játszott. Miközben
apja a tévében a híradót nézte, a gyerek odatipegett hozzá, és megkínálta egy kis „teával”. A játékcsészében
természetesen csak víz volt. Az apuka szívesen részt vett a játékban, megitta, megköszönte.
A kislány annyira élvezte a dolgot, hogy folyamatosan hozta apának a teát. Néhány óra múlva
hazajött az anya. Férje büszkén mutatja neki, hogy mit játszottak a kislánnyal. A gyerek odaviszi
neki a csésze teát, ő megissza. Az anya megvárja, míg visszaadja a csészét, majd megszólal:
− Arra nem gondoltál, hogy az egyetlen hely, ahonnan vizet tud hozni a gyerek, az a WC-kagyló?