Tisztelt honfitársaim!

Mára szertefoszlott az a remény hogy az ukránokkal együtt meg tudjuk állítani a törököket. Mintha az ukránok nem is akarnák, nem tudom.
Két dolog jár a fejemben. Az egyik az hogy megroppant az ukrán szellem, kimerültek és feladták. 100 százalékos támogatásunkról biztosítottam őket, és úgy érzem meg is adtuk nekik, de valahogy belőlük hiányzott az akarat. Az is lehet hogy valami egyességre jutottak a törökökkel. Nem feltételezem róluk, de mondjuk úgy hogy megfordult a fejemben. Nem kizárt. Az idő haladtával úgy is elválik.
Sajnos más probléma is van. A szerbek távozásával a szövetség is meggyengült. Igaz még segítenek néhány szövetségi tagot, de például Ukrajnát nem.
Minket sem.
Bár az igazság az hogy a szerbek meghívtak minket egy beszélgetésre, és a segítségüket kínálták, de én a múltkori hátba döfés óta egy szavukat sem hiszem, és fel kellett tennem a kérdést: Ugyan miért akartok nekünk segiteni, miután hátba szúrtatok minket? Az elmentett kép a beszélgetésről eléjük lett téve.
Erre ők elkezdtek halandzsázni, ránk fogni, Japánokra fogni meg minden, sőt felháborodtak mert mi az hogy ők segítséget kínálnak, mi meg árulással vádoljuk őket. Próbáltam megértetni velük, hogy csak furcsának tartom hogy egyik nap titkos terveket szőnek az ellenségünkkel, másnap segiteni akarnak. A végső szavam az volt amit levélben is megírtam nekik válaszként: Nem bízok meg bennük, ha valóban segiteni akarnak, ha vissza szeretnék nyerni bizalmunkat, akkor lehet keményen harcolni mellettünk MPP-vel. A tárgyalás pedig sehova nem vezet addig, amíg nem tudnak némi megbánást mutatni, esetleg bocsánatot kérni.
Ezt az utolsó mondat nem volt a válaszlevélben és elmondani is csak akartam, mert végül kirúgtak minket a szobából.

Nem tudom ti mit tettetek volna a helyemben, de én képtelen lettem volna terveket szőni velük a történtek után.  Nem mondom hogy nincs szükségünk segítségre, de nem tőlük. Kösz nem. Tartom magamat ahhoz, hogyha valóban segiteni akarnak, akkor azt megtehetik a csatatéren. Ne várják el hogy akár egy szavukat is elhiggyem, vagy akár hálálkodjak nekik az ígéreteikért.

A szövetségünk, már ami abból megmaradt nem lesz elég erős hogy feltartózta a törököket, végkép nem az ukránok jelenlegi hozzáállásával. Aztán ott vannak a franciák is, akik meg nyugatról fenyegetik szövetségeseink. Az már csak HAB a tortán hogy a macik lenapoltak a görögökkel, a szerződésben meg többek között az áll, hogy a macik nem állíthatnak  DO-t Törökök, Görögök, és az Albánok ellen. Kösz?

Szóval nem éppen rózsás a helyzet. Kezdődhet a macskafogó.
Ma reggel még betámadom a jeti fővárost. Informátorom szerint készülnek rá. Ott van még a máramarosi felkelés is. Azt hozni kell. A fővárosukat is akarom. S ha lehet az általuk bevert moldáv csatába is belepiszkítanék. Oda nem is tudnak ütni a törökök.

Szóval a terv a támadás indítása reggel, és mellé Máramaros valamint Észak Barabia.
A törökök meg fognak támadni minket valamikor a podoliai csata után. 24 órájuk van rá, de szerintem már alig várják. Szerintem meg se próbáljuk az ellenállást.
A törökök azért támadnak, mert a szemükben mi vagyunk a rossz fiuk akik lökdösik a társukat.(jetiket) Hiába írtam nekik hogy ők szegték meg a NAP-ot, de Románia megsegítése szerintem csak ürügy arra hogy kalandozhanak. Ettől függetlenül a jetik már dörzsölik a kezüket hogy jön a felszabadítás.
Szerintem szarjunk a törökökre, és koncentráljunk a jetikre. Ne adjuk meg a jetiknek azt az örömöt hogy amíg a törökökkel háborúzunk addig ők szépen felszabadulgatnak meg csatákat nyernek. Keserítsük meg minden itt töltött perceiket!


Indulhat a macskafogó?


Tisztelettel,
NighcherHUN
erevMagyarország elnöke