Sziasztok! 

Szó szerint a kezdetektől fogva jelen vagyok az erevollution nevű játékban, hiszen a 3. napon regisztráltam, azonban eddig nem nagyon szóltam bele a politikába, vagy a stratégiai tervezésbe, inkább csak csöndes, külső szemlélőként próbáltam követni az eseményeket. Most egy olyan dologról szeretném megosztani veletek a véleményemet, ami az utóbbi időben - az amúgy nem túlzottan aktív - magyar sajtóban több alkalommal nagy publicitást kapott és sokan leírták az ezzel kapcsolatos gondolataikat. Ez nem más, mint a NAP kérdése. 

A kiindulópont - vagy ha úgy tetszik a tétel - az, hogy szerintem egyáltalán nem érdemes NAP-ot, vagy bármilyen más szerződést kötni az éppen aktuális ellenséges országokkal (Törökország, Románia, Irán, stb.) vagy az általuk képviselt szövetség (MDP) egészével. 

Véleményem szerint ugyanis a játék és az itteni magyar közösség jelenlegi fejlődési fázisában sokkal fontosabbak a közösségépítő, egységet teremtő célok és események, mint mondjuk az, hogy éppen hány területünk vagy bónuszunk van. Lehet, hogy túl pesszimista vagyok, de én úgy látom, hogy belátható időn belül nem számíthatunk nagy népességnövekedésre a magyar közösségen belül, így a jelenlegi létszámból és garnitúrából kell kihozni a maximumot. Ez pedig szerintem csak úgy lehetséges, ha egységesek vagyunk és az egyéni céljainkat alárendeljük a közösségnek. 

Itt hoznék párhuzamot egy másik játékkal, amit az itteni játékosok közül sokan kipróbáltak már hosszabb-rövidebb ideig. Ott pontosan az okozta magának a játéknak és azon belül is a magyar közösségnek a végét, hogy az egyéni játékmód totálisan eluralkodott és ma már ott tart az egész, hogy olyan, hogy közösségi cél, egyszerűen nem létezik. Kihalt, mert nincs rá kereslet. Ez nyilvánvalóan - a néhány kiváltságos játékoson kívül - senkit sem érdekelni annyira, hogy aktívan belépjen és nap mint nap csinálja a feladatát. Igazából nem is tudjuk meghatározni, hogy mi a feladata, mert a kétkatton kívül - ha nem tartozik a topjátékosok, topkarakterek közé - nem tud semmi izgalmasat csinálni. 

Ezért érveltem a nyár közepén amellett, hogy folytuk a harcot, még annak árán is, hogy akár eltörölnek vagy eltörölve tartanak minket. Ugyanis a nyári holtszezon (minden online játékban megfigyelhető természetes jelenség) legnagyobb ellenszere az élvezetes és élménydús játékmenet lehet. Ha most belemennénk ilyen-olyan szerződésekbe, lehet, hogy mire eljön az ősz, véget érnek a szabadságolások, elkezdődik újra az egyetem, a középiskola, már a mostani játékosok fele el is felejti, hogy valaha játszott ezzel a játékkal, mert azért senki sem fog naponta többször feljönni, hogy az eredeti területeinken üljünk és random csatákba ütögessünk. Így, hogy gyakorlatilag a létünkért küzdünk folyamatosan, meggyőződésem, hogy akit érdekel a játék, az fel fog jönni, ha teheti. Ráadásul még a vesztett csaták is jobban építik az egységet, mint a semmittevés. 

A következő pozitív hozadék már nem a játékosok szintjén, hanem az egész játék szintjén realizálódik. Az MDP országai, a súlyos sebzésfölényük birtokában egyértelműen arra játszanak, ami szintén megfigyelhető volt a másik játékban, hogy mindegyiküknek meglegyen a fullbónusza, a másik oldal államai pedig vagy legyőzve, vagy NAP-ok által pacifikálva vegetáljanak eltörölve, néhány régión, vagy eredeti területeiken. Az országok többsége sajnos beleállt a fősodorba és folyamatosan állnak át az erősebb oldalra, elárulva korábbi barátaikat, vagy kötnek megalázóbbnál megalázóbb szerződéseket, csak hogy eredeti területeiken ülhessenek. 

Mi azonban szembementünk a mainstream áradattal és megmutattuk, hogy nem zisztálunk a játék idő előtti lerombolásához és unalomba fullasztásához. Ezzel a szövetségeseink körében mindenképpen, de meggyőződésem, hogy az ellenség soraiból is néhány - az elveikhez hű - országban szimpátiát és megbecsülést vívtunk ki magunknak. 

A meg kell pihenni és újratöltődni érvet nem értem igazából, mert a háborús taktikát, a stratégiát mindig a fenntartható eszközökkel kell megtervezni. Persze néha, kulcspillanatokban rá lehet és rá is kell segíteni egy-egy nagy tankolással, amikor mindenkinek oda kell tennie azt, ami megadatott neki, de az ilyen elhúzódó és tartós háborúkat úgy kell tervezni, hogy az adott sebzést hosszú távon le tudjuk adni és ne lőjünk el mindent az első pár csatában. 

Végül azt szeretném rögzíteni, hogy a jelenlegi kormánytagok véleményem szerint remek munkát végeznek és maximálisan bízom bennük, hogy a NAP-ok elutasításával megszerzett (kül- és bel)politikai tőkét megfelelően tudják majd kamatoztatni és a javunkra tudják fordítani a hosszútávú folyamatokat és trendeket.

Köszönöm, hogy elolvastátok a második cikkemet és elnézést kérek, ha kicsit hosszúra sikeredett!

Imperator