Alig ébredtem a mai esős reggelen (a kocsma mögötti árokban :D ).
Feltápászkodtam, elindultam a meló felé (ahhoz nem volt sok kedvem), oszt beteget jelentettem a főnöknek. Sógorom.
- Mi a bajod, te, ángyó ?
- Szívbeteg vagyok.
- Oszt az mióta ?
- Tegnaptó'. Szívtam, oszt most beteg vagyok tőle.
Beírta, hogy ma is dolgoztam, aztán hazaküldött. Ő is jött.
- Ez a bürokrácia megeszi a gazdaságot !
- ? ? ?
- A nagyfőnök . . . megdicsért, mikor olvasta a tegnapi termelési kimutatást.
- De ki termelt ? Mind a kocsmában voltunk. Senki nem maradt a melóban.
- Ja, igaz. De én véletlenül három példányban nyomtattam ki a múlt heti kimutatást, úgy adtam oda, mindet, a Nagyfőnöknek. Szokása szerint, az első lapra ránézett, majd a többit megszámolta. Kitöltötte a saját, havi kimutatását, továbbadta az Igazgatóságnak, majd elégedetten elment egy heti szabadságra.
- De valaki nem fogja ezt észrevenni ?
- Miből, te ? Ez mindig így folyik. Elvégre állami vállalat vagyunk !

Így történt, hogy a mai "munkámért" is prémiumot kaptam. 50 helit + 50 adag kalácsot.
Az 5 csillag csak hab a tortára.