Minekünk olyan jól megy az idén, hogy még mindig a szilveszteri malacsültön
tengődünk! Mert a hentesnél egy egész fél malacot sóztak amamára, rá is
ment atatának a fél fizetése. Úgyhogy ami megmaradt az ünnepi
vacsorából, azt kell beosztani legalább tizedikéig, amikor hátha lesz
megint fizetés.– Legalább jóllaktok malachússal, Tegyula, mert már látom, hogy az idén úgysem
lesz nálunk disznóvágás. Máris kezdődnek a kihívások meg a böjtölés.
– Miféle kihívások, Tematild? – csodálkoza atata.
– Azt nem tudom, Tegyula, csak annyit jegyeztem meg a Tómó újévi szózatából,
hogy 2016 a kihívások éve lesz Szerbiában. Azt hittem, hogy most már a
bőség meg a felvirágzás következik, de nem. A kihívások éve jön. Valaki
nagyon pikkelhet ránk, hogy folyton ki akar hívni bennünket. De remélem,
hogy csak kihívás lesz, és nem lesz verekedés.
– Nem kell ennyire komolyan venni a politikusok újévi szóvirágait, Tematild.
Az elnök csupán veleszületett óvatosságból inti a kormányt, hogy legyen
éber az uniós csatlakozási tárgyalásokon, mert a most megnyitott 35.
fejezet tele van ravasz csapdákkal, amiket Brüsszel állított fel a
szerbeknek. És ha nem figyelnek oda, egyszer csak azt veszik észre, hogy
hipp-hopp, elismerték Koszovót.
– Ez már nem is óvatosság, Gyula zomzéd, hanem szerintem üldözési mánia –
kapcsolóda be a Zacsek. – Én még nem találkoztam politikussal, aki
ennyire gyanakszik, aki folyton rémeket lát mindenfelé. Minduntalan
holmiféle összeesküvéseket fedez fel, mint valami mesterdetektív. És
közben ő maga hol azért kerül veszélybe, mert nem javítják meg a
páncélautóját, hol meg a kormány különgépe romlik el, mert a pilóta
kilöttyinti a kávét a műszerfalra.
– Azért ismerje el, Zacsek, hogy nem árt az óvatosság. Különösen egy olyan
országban, ahol már egy miniszterelnöknek az életére törtek.
– Ez igaz, de az már erős túlzás, hogy a boszniai kebelbarátjáért, a
Dodikért is aggódik. Legújabban azt fedezte fel, hogy külföldről
állítólag összeesküvést szőttek a banyalukai kiskirály ellen, és idén
meg akarják buktatni. Ezt olyan drámai hangon jelentette be, mintha az
édes unokaöccséről lenne szó. Azt mondta: Szerbiának nemzeti érdeke
megvédeni Dodikot. Azelőtt meg a feketehegyiekért aggódott, hogy el
fognak tűnni, ha belépnek a NATO-ba. Pont olyan avatkozó meg aggódós,
mint az én sógorom.
A sógor felesége reggel rántottát süt a férjének.
– Csak óvatosan, drágám! Vigyázz! Egy kicsivel több olajat tegyél bele. Jaj!
Túl forró a serpenyő! Oda fog égni! Mondtam, hogy óvatosan. Sohasem
hallgatsz rám, amikor főzöl. Ne felejtsd el megsózni. Sózd már!
Az zony értetlenül bámul rá:
– Mi a franc van veled? Azt hiszed, nem vagyok képes megsütni egy rántottát?
Mire a sógor:
– Tudom, hogy képes vagy. Csak meg akartam mutatni, milyen érzés az, ha folyton beleszólsz, amikor vezetek.
De nemcsak a brüsszeli csapdák jelentenek veszélyt, hanem a világhelyzet
is. Amama azt hallotta, hogy idén kereken tíz háború lesz, ezt állítják a
csillagjósok. Mert a Plútó meg a Hold együttállása mindig bajt okoz!
– Semmi köze ehhez az égitesteknek, ez csak babona, Tematild – világosítá fel
őt atata. – Sajnos, a Plútó meg a Hold nélkül is elég ramaty a
nemzetközi helyzet, félő, hogy tényleg nem ússzuk meg néhány fegyveres
konfliktus nélkül. Csak abban bízhatunk, hogy remélhetőleg nem a mi
kontinensünkön szólalnak meg a fegyverek.
– Nem olyan biztos, Tegyula. Mert mi van, ha a horvátok célba vesznek minket a rakétáikkal? – sóhajta amama.
– Honnan szeded ezt a marhaságot, Tematild, hogy Horvátország támadásra készül Szerbia ellen? – idegeskede atata.
– Nem marhaság, Tegyula, mert a Dacsics Ivica állítja. Azt mondta, hogy
Zágráb azért rendelt rakétákat Amerikától, mert meg akar bennünket
támadni. Ő csak tudja. Remélem, nem a mi vidékünket veszik célba. Igazán
nem hiányozna most egy rakétázás, tavaly újítottuk fel a tetőt.
– Ostobaság! Horvátország NATO-tag, ezért telepítenek rakétákat, és nem azért, hogy
megtámadják Szerbiát. Nem tudom, mit szól majd eme szoci politikus, ha a
góracok is belépnek a NATO-ba, és ők is elkezdenek rakétákat
telepíteni?
– Akkor majd szépen hívjuk a ruszki testvéreket, hogy védjenek meg bennünket –
válaszola a Zacsek. – Hallotta, Gyula zomzéd, hogy mit mondott a
Vucsics? Ha a horvátok rakétákat szereznek be, akkor Szerbia megtalálja a
módját, hogy megvédje magát.
De ez mind semmi, ahhoz képest, amit atata olvasott a Baba Vanga bolgár
vak jósnő jövendölésében! Ő már húsz éve halott, de a próféciái majdnem
mind beteljesültek. 2016-ra például azt jósolja, hogy egész Európa nagy
bajba kerül, és annyi migráns érkezik, hogy 2040-re a muszlim arabok
veszik át a hatalmat a keresztény európaiaktól. 2043-ban pedig Rómában
megalakul az iszlám kalifátus!
– Jesszusom, Tegyula, mi lesz velünk? Én még azt se tudom, hogy a mohamedánoknál hogy kell keresztet vetni! – aggóda amama.
Egy katolikus pap, egy református pap és egy arab imám egy autóban utaznak
egy vallási konferenciára. Autóbalesetet szenvednek, de ép bőrrel
megússzák mindhárman. Először az egyik pap kászálódik ki az autóból,
rögtön keresztet vet:
– Uram, köszönöm, hogy megmentettél bennünket!
Aztán a másik pap is hasonlóképpen imádkozik. Végül az imám száll ki a
kocsiból, és útitársai nagy meglepődésére ő is keresztet vet. Így szól
hozzá az egyik pap:
– Mióta vettek ti, muszlimok is keresztet?
Az imám válaszol:
– Ja, nem, keresztet vetettem, hanem csak ellenőriztem, hogy mindenem megvan-e: a szemüvegem, a golyóim, a pénztárcám, a karórám.