Még az első lépés is döcög, a 200as árfolyamhoz közeledünk, de Puffancs olcsónak találta a forintot, és felvásárolta, majd kirakta +20%-on. Ez egy racionális lépés, nem is hibáztatom érte, a tanulság az belőle, hogy a pénznyomtatást meg kell nyitni a lakosság felé. Amíg hajlandóak aranyat áldozni forintért, amiből valószínűleg nem lesz újra aranyuk a végfejlesztésekre, addig egyszerűbb bevonni őket, és az aranyukból rögtön forintot nyomtatni, mint hogy ezresével csináljuk a kincstári vagyon egy részét pörgetve. Mondhatjuk, hogy ez butaság, de amíg van aki megveszi a forintot, hogy drágábban eladja, vagy hogy majd úgyis céget fejleszt belőle (q4 hulláréhó), addig egyszerűbb belátni, hogy a lakossági racionalizálás (szépen fogalmaztam) egy olyan tényező, amivel eddig nem számoltam.

A második lépés a Mindenki jöjjön haza kérdés megválaszolása. Fegyvert fogunk gyártani és vasat, ha állami támogatás legalább a 10% maradéktalan visszaosztásában megjelenik, a minden országnál olcsóbb menedzseri adó, és még a cseheknél is olcsóbb (q4) nyersanyagcégek segítségével gazdasági hatalommá válhatunk. Nem nagyhatalommá, de hatalommá. Innentől pedig jó kérdés a külkereskedelem. Külföldiként a magyar árút bevinni az adott országba szinte ingyen van, vámot legalábbis nem kell fizetni. Ehhez viszont nagyobb országonként kell egy-két magyar (vagy magyar- és haszonbarát), aki ott tevékenykedik. Szóval igen, jöjjünk haza, de ne üres kézzel, hozzunk egy-két kontaktot, aki hajlandó ideutazni, felvásárolni, ami olcsó, és hazavinni - rendszeresen. Én is költözöm lan, és addig is exportálnék, ha Puffancs hagyott volna nekem is forintot. Nagyon jó példa arra, hogy a lakossági racionalitás nem feltétlen érvényes közösségi szinten.